Sajnos vannak, akik nem fogadják el az élô vizet, azaz nem részesülnek a Szentlélek kegyelmi ajándékaiban. (János 7,40-42) Az ilyeneket az jellemzi, hogy zûrzavar van a fejükben. Össze-vissza találgatnak úgy Jézus Krisztussal, mint minden mással kapcsolatban. A Szentlélek élô vize nélkül sötétség lesz úrrá rajtuk. Bonyolítja a dolgot, hogy a Szentlélek kitöltetése azzal kezdôdött, hogy “nagy zavar keletkezett”. (Apostolok Cselekedetei 2,6) Összevisszaságnak tûnik ugyanis, amikor a Lélek elkezd rendet rakni. Ez sokak számára zavaró lehet. Különösen az óember vágyik arra, hogy bûnös nyugalmát ne zavarja meg senki megtérésre hívó szóval vagy a kárhozatról elmondott ijesztô beszédekkel. Azt szereti hallani, hogy minden rendben van. Isten úgy fogadja el ôt, ahogy van. Vannak, akik azért hagyják ott a gyülekezetet, mert nem érzik jól magukat. Némiképp igazuk van; az egyház a nyugalom helye kell, hogy legyen.
Mi történik azonban, ha oda is belátogat a gonosz? Kérjük meg szépen, hogy menjen ki? Vagy hallgassunk a liberális keresztyénekre és tanítsuk meg a sátánt a jómodorra? Pál apostol írja: “szükséges, hogy legyenek közöttetek szakadások is, hogy így legyen nyilvánvalóvá: ki köztetek a kipróbált.” (1 Korinthus 11,19) Mernünk kell vállalni egy idôre a zavarokat még az egyházban is, hogy aztán rend és béke legyen! Aki megkapta és elfogadta a Szentlélek élô vizét, “annak belsejébôl élô víz folyamai ömlenek”. Végül kitisztul az élete és körülötte a környezete. A Szentlélek munkája kezdôdhet zûrzavarral a személyes életünkben is, de ez azért történik így, hogy minden a helyére kerüljön és minden elnyerje az értelmét. Menjünk elébe mindennek és ismerjük meg az Írásokat, de ne csak olvasgatva, hanem komolyan tanulmányozva a Szentlélek világosságánál!
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2025. szeptember 21., Manhattan
