- Conceptul de viață după moarte a fost mereu o preocupare umană profundă.
- Există o poveste despre nemurirea sufletului care este susținută de filozofii antici, dar Biblia învață că moartea este o pedeapsă pentru păcate.
- Platonismul și neoplatonismul reduc divinitatea la o forță impersonală și văd omul ca o combinație între materie și suflet.
- Mesajul Paștelui subliniază că Isus Hristos nu numai că eliberează sufletul, ci întreaga ființă umană de păcat și moarte.
- Oamenii se agață de vechile credințe despre nemurirea sufletului din dorința de a evita responsabilitatea pentru acțiunile lor.
- The concept of life after death has always been a profound human concern.
- There is a narrative about the immortality of the soul supported by ancient philosophers, but the Bible teaches that death is a punishment for sins.
- Platonism and Neoplatonism reduce divinity to an impersonal force and view humanity as a combination of matter and soul.
- The message of Easter emphasizes that Jesus Christ not only liberates the soul but the entire human being from sin and death.
- People cling to old beliefs about the immortality of the soul out of a desire to avoid responsibility for their actions.
- A halál utáni élet gondolata mindig is foglalkoztatta az embereket.
- A lélek halhatatlanságáról szóló mese az ókori filozófusok által is alátámasztott, de a Biblia a halált a bűnök büntetéseként tanítja.
- A platonizmus és a neoplatonizmus Isten személytelen erővé alakítja, és az embert anyag és lélek keverékeként ábrázolja.
- A húsvéti üzenet hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus nemcsak a lelket, hanem az egész embert megszabadítja a bűntől és a haláltól.
- Az emberek sokszor ragaszkodnak a lélek halhatatlanságának régi meséihez, mert így elkerülik a tetteikért való felelősséget.
- Das Konzept des Lebens nach dem Tod war schon immer eine tiefgreifende menschliche Sorge.
- Es gibt eine Erzählung über die Unsterblichkeit der Seele, die von antiken Philosophen unterstützt wird, aber die Bibel lehrt, dass der Tod eine Strafe für Sünden ist.
- Der Platonismus und der Neoplatonismus reduzieren die Gottheit auf eine unpersönliche Kraft und sehen den Menschen als Mischung aus Materie und Seele.
- Die Botschaft von Ostern betont, dass Jesus Christus nicht nur die Seele, sondern den ganzen Menschen von Sünde und Tod befreit.
- Menschen klammern sich an alte Glaubensvorstellungen über die Unsterblichkeit der Seele, um der Verantwortung für ihr Handeln zu entkommen.
A halál utáni élet mindig az emberi gondolkodás elôterében állott. Mi lesz velem a halál után? Egyáltalán van-e élet az elmúlást követôen? Kétségei megnyutatására az emberi elme létrehozta a lélek halhatatlanságának szép meséjét, amelyet okos emberek is alátámasztottak. Az ókori eredetû platonizmus és a késôbbi újplatonizmus kettôs hazugsággal hiteti el a követôit Istenrôl, akit egy személytelen világkormányzó erôvé alacsonyít le és az emberrôl, akit az alantas anyag és a jó lélek ellenséges keverékének tanít. Ezek szerint az anyag fogságába kerít egy kis lélek darabkát, eként válik igazából elevenné az egyébként élettelen anyag. Így jön létre az ember. A halál pedig a lélek lángocska szabadulását jelenti az anyag rabságából, amely lélek elpusztíthatatlan, azaz halhatatlan. Ezzel szemben a Biblia azt tanítja, hogy a halál büntetés a bûnök miatt. Isten jónak teremtett mindent, az anyagi világot magát is. A jónak teremtett anyagból alkotott embert pedig élô lélekkel ruházta fel, ami nem Isten saját Lelkét jelenti, aki a harmadik isteni személy a Szentháromságban, hanem az életerôt. Az embert nem az anyagból vétetett volta rontja meg, hanem a bûnei. Az anyag értékét azzal hangsúlyozza Isten, hogy Fia emberré lesz, aki vállalja a halált, hogy megszabadítson, de nem az anyag fogságából, hanem a bûnök és azok következménye, a halál hatalmából. Ez Húsvét üzenete. A feltámadott Jézus Krisztus nem csupán az emberi lelket szabadítja meg, hanem a teljes embert. Ezért valljuk az Apostoli Hitvallásban a “test feltámadását”. Az emberek nagyrésze azért ragaszkodik mégis a régi mesékhez a lélek halhatatlanságáról, mert nem akar ôszintén felelôsséget vállalni a tetteiért. Végképp nam akar megtérni a bûneibôl. Jól érzi magát azokkal. Ezzel szemben Isten megtérésre hív. Csak az adja vissza méltóságunkat és hoz létre egyensúlyt anyagi test és lélek között, ha hitünket egyedül a kereszthalálával és feltámadásával szabadító Isten Fiába vetjük.
Nt. Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2025. április 20., Manhattan
