A keresztyénség talán legfontosabb, de egyben a legnehezebb tanítása a megbocsájtásról szól. Ahogy az Ige kívánja (Máté 18,35), “szív szerint” megbocsájtani ugyanis nagyon nehéz; sôt, emberi erôvel egyenesen lehetetlen. Kizárólag Isten Szentlelke vezetheti rá az embert arra, hogy szívbôl megbocsásson. Ez is csak azért lehetséges, mert Jézus Krisztus egyszer és mindenkorra megfizette az árát minden véteknek istenfiúi életének odaadásával és feltámadásával. Az én saját bûnöm és mindenki másnak a bûne felszegeztetett a keresztfára. Ha valaki ebben hisz, nem lesz kérdés számára, hogy technikailag hogyan történik a megbocsájtás. Kell-e hozzá bocsánatkérés? Elégséges-e vajon csak Istennek megvallani a bûnöket vagy szükséges hozzá emberi segédlet? Jakab ugyan arra hív, hogy valljuk meg egymásnak a bûneinket. (Jakab 5,16) Az a másik azonban lehet maga Isten is, ha úgy tekintünk rá, mint valóságos személyre.
Ezért nagyon fontos hitvallása a keresztyénségnek, hogy a Szentháromság három “személy”. Az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel személyes kapcsolatot ápolhatunk úgy, mint egy teremtménnyel. Ez hitünk nagy próbája: nem úgy tekinteni Istenre, mint egy távoli, elérhetetlen hatalmasságra, hanem olyan valakire, aki mindig és mindenütt jelen van. Hiszen csak így lehet Isten. Az az istenkép, amely nem ilyennek fogadja el Ôt, az tulajdonképpen egy bálvány. Ha pedig állandóan Isten jelenlétében élünk (Coram Deo), akkor neki személyesen tehetünk bûnvallást, tôle egyenesen kérhetjük a bocsánatot és a segítséget, hogy meg tudjunk bocsátani mindenkinek. Bízzunk benne annyira, hogy életünk menetét úgy egyengeti, hogy alkalmakat ad a megbocsájtással kapcsolatos emberi összetevô megélésére is! Egyébként sokkal nagyobb bátorság kell odaállni a másik ember elé és bevallani, hogy vétkeztünk, ami szintén nem nélkülözheti a Szentlélek irányítását. Kéz a kézben, szemtôl szemben szeretô Atyánkkal, Szabadítónkkal és Megszentelônkkel azonban mindez elérhetô és lehetséges.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2025. január 5., Manhattan
