Furcsa nyugtalanság lesz úrrá az emberen az év utolsó napjaiban. Válaszra váró kérdések vetôdnek fel azzal kapcsolatban, hogy mit csináltunk jól vagy mit tettünk rosszúl az elmúlt esztendôben? Nem ez volt-e az utolsó éve az életünknek? Milyen mérleggel zárjuk a mögöttünk hagyott 365 napot? Hacsak magunknak kellene felelnünk a feltett kérdésekre, talán kimenthetnénk magunkat valahogy, azonban az örökkévaló Isten hozzánk intézett kérdéseire is felelnünk kell. Elôtte nem beszélhetünk mellé, nem kereshetünk kifogásokat. Amirôl pedig legfôképpen számot kell adnunk az az, hogy teremtünk-e olyan gyümölcsöket, amelyek elvárhatók voltak tôlünk? Olyanokat, amelyekre az elvett áldások és képességeink lehetôséget adtak számunkra? Netalán vad, esetleg rossz gyümölcsöket termett életünk fája? Más bibliai képpel élve, hogyan használtuk a tálentumainkat?
Kamatoztattuk-e képességeinket vagy elrejtettük azokat? Mennyire voltunk áldássá a környezetünk számára, vagy káros volt-e az, amit tettünk? Jobb most megtenni az ôszinte önvizsgálatot, mert még van lehetôség a változtatásra. Amikor meg kell jelennünk a mennyei Bíró elôtt, már késô lesz. Az ítéletet nem tudjuk elkerülni. Hála azonban Isten kegyelmének, megmutatta számunkra az örök élet útját. Ha hiszünk Fiában, Jézus Krisztusban, akkor megszabadulhatunk rossz döntéseink halálos következményeitôl és neki tetszô életet élhetünk. Ez a hit azonban nem valamiféle vélekedés, hanem bibliás ismeret ôróla, bizalom ôbenne és engedelmesség neki. Az ôszinte ember bevallja, hogy ehhez a hithez kevés a saját ereje. Ezért jön segítségünkre a Szentlélek Úristen, aki ha behívjuk az életünkbe, elôbb csak kicsiny csirákat helyez el a lelkünkben, amelyek aztán növekedni kezdenek, amíg teljesen behálózzák a lényünket. Így majd nem kell szégyenkeznünk semmilyen számvetésnél.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. december 29., Manhattan
