- Fukuyama teza despre așa-zisul sfârșit al istoriei este contestată, dând naștere unor reflecții asupra semnificației istorice a actualității.
- Se sugerează că, în contextul teologic, sfârșitul istoriei se referă la o culminare a istoriei mântuirii, care este celebrată de comunitatea credincioșilor.
- Prima generație de creștini a trăit în expectativă și a perceput întârzierea revenirii Domnului ca un semn al unei crize.
- Apostolul Petru a subliniat că timpul judecății a început, indicând că evenimentele actuale sunt parte dintr-un proces mai mare.
- Creștinii sunt încurajați să se pregătească pentru a doua venire a lui Hristos, având în vedere învățăturile și suferințele primei Advent.
- Fukuyama’s thesis about the so-called end of history is contested, prompting reflections on the historical significance of the present.
- It is suggested that, in a theological context, the end of history refers to a culmination of salvation history, celebrated by the community of believers.
- The first generation of Christians experienced the delay in the Lord’s return as a sign of crisis.
- The Apostle Peter emphasized that the time of judgment has begun, indicating that current events are part of a larger process.
- Christians are encouraged to prepare for the second coming of Christ, drawing strength and wisdom from the events of the first Advent.
- Fukuyama tézise a történelem úgynevezett végéről vitatott, ami újraértelmezésre sarkallja a jelen történelmi jelentőségét.
- Javasolt, hogy teológiai értelemben a történelem vége a megváltás történetének beteljesedésére utal, amelyet a hívők közössége ünnepel.
- Az első keresztény generáció a Megváltó visszatérésének késlekedését válságként élte meg.
- Pál apostol hangsúlyozta, hogy megkezdődött az ítélet ideje, jelezve, hogy a jelen események egy nagyobb folyamat része.
- A keresztények arra vannak bátorítva, hogy készüljenek fel a második adventre, erőt és bölcsességet merítve az első advent eseményeiből.
- Fukuyamas These über das sogenannte Ende der Geschichte wird in Frage gestellt, was zu Überlegungen zur historischen Bedeutung der Gegenwart führt.
- Es wird suggeriert, dass das Ende der Geschichte im theologischen Kontext auf eine Vollendung der Heilsgeschichte hinweist, die von der Gemeinschaft der Gläubigen gefeiert wird.
- Die erste Generation von Christen erlebte die Verzögerung der Rückkehr des Herrn als Zeichen einer Krise.
- Der Apostel Petrus betonte, dass die Zeit des Gerichts begonnen hat, was darauf hinweist, dass die gegenwärtigen Ereignisse Teil eines größeren Prozesses sind.
- Christen werden ermutigt, sich auf die zweite Adventszeit vorzubereiten und Kraft und Weisheit aus den Ereignissen des ersten Advents zu schöpfen.
Divatos cikizni Fukuyama-t, amiért a történelem végérôl beszélt, holott a történelem korántsem ért véget. Azaz, ha alaposan megvizsgáljuk, vajon nem lett mégis vége a történelemnek olyan szempontból, hogy már nem történik semmi lényeges, csak múlik az idô? Inkább az történhetett, hogy Fukuyama ösztönösen vagy sugalmazásra ráérzett egy teológiai igazságra, miszerint az üdvtörténetnek van vége. Hiszen, ami az Isten népe körében folyik, nem más, mint körkörös ismételt ünneplése annak, ami a világ Urának történelemben véghezvitt munkájára emlékezik, és amire az apostol azt mondja: “Mindennek vége pedig már közel van.” (I Péter 4,7) A vég annyira közel van, hogy a következô pillanatban bekövetkezhet.
Az elsô keresztyén nemzedék válságként élte meg, hogy még nem jött vissza az Úr, pedig saját életükben várták, ezért mintegy örökös Adventben éltek. Nem tévedtek, hiszen az Ige arra figyelmeztet: “Az Úr közel.” (Filippi 4,5) Nem is lett igazán semmi baj abból, hogy a váradalom nem ért célhoz. Péter apostol például így dolgozta fel a problémát: “Itt van az idô, amikor elkezdôdött az ítélet Isten háza népén.” (I Péter 4,17) Tisztában van vele, hogy eljött az idô, ami egy folyamatot indít el. Ezt a folyamatot lehet többféle módon értelmezni. Jelentheti a várakozás idejét, Adventet, de ugyanakkor az ítélet kezdetét is, ami alól az egyház sem vonhatja ki magát. A Krisztus-követôk elsô generációja számára tehát az Advent nem jelentett valami passzív magatartást, hanem a bôrükön érezve az események hatásait, meggyôzôdésük szerint részesedtek a Megváltó szenvedéseiben, amiért nagy jutalomban reménykedtek. Ôket követve nekünk is az a dolgunk, hogy erre a második Adventre készüljünk, amelyhez az elsô Adventben történtek adnak erôt és bölcsességet.
Nt. Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. december 1., Manhattan
