- Articolul subliniază importanța miracolelor lui Isus, în special minunea înmulțirii pâinilor, care evidențiază problema surplusului și a rămășițelor.
- După hrănirea celor cinci mii de oameni, au rămas douăsprezece coșuri pline de resturi, semnificând abundenta pe care Dumnezeu o oferă.
- Mesajul principal este că, chiar dacă dăm tot ce avem, Dumnezeu ne asigură necesitățile noastre esențiale, inclusiv viața veșnică.
- Textul discută despre radicalismul lui Isus, care încurajează dăruirea și generozitatea, avertizând asupra tentației de a acumula bunuri materiale.
- Se subliniază că nu putem păstra tot ce primim, ci trebuie să împărtășim din darurile noastre pentru gloria lui Dumnezeu.
- The article highlights the significance of Jesus’ miracles, particularly the feeding of the five thousand, which addresses the issue of surplus and leftovers.
- After feeding the crowd, twelve baskets of leftovers remained, symbolizing the abundance God provides.
- The main message is that even if we give away everything we have, God ensures our essential needs, including eternal life.
- The text discusses Jesus’ radicalism, encouraging generosity and warning against the temptation to hoard material possessions.
- It emphasizes that we cannot keep everything we receive; instead, we should share our gifts for God’s glory.
- A cikk Jézus csodáinak fontosságát hangsúlyozza, különösen a kenyérszaporítás csodáját, amely a felesleg és a maradék problémáját érinti.
- Ötezer ember megvendégelése után tizenkét tele kosár maradt, amely Isten bőséges ellátását jelképezi.
- A fő üzenet az, hogy ha mindent odaadunk, Isten biztosítja alapvető szükségleteinket, beleértve az örök életet is.
- A szöveg Jézus radikalizmusát tárgyalja, amely a nagylelkűséget ösztönzi, figyelmeztetve a vagyoni felhalmozás kísértésére.
- Hangsúlyozza, hogy nem tarthatunk meg mindent, amit kapunk; inkább meg kell osztanunk ajándékainkat Isten dicsőségére.
- Der Artikel hebt die Bedeutung der Wunder Jesu hervor, insbesondere das Wunder der Brotvermehrung, das das Problem des Überflusses und der Reste anspricht.
- Nach der Speisung der fünf Tausend blieben zwölf Körbe voller Reste übrig, was den Überfluss symbolisiert, den Gott bereitstellt.
- Die Hauptbotschaft ist, dass selbst wenn wir alles geben, was wir haben, Gott unsere grundlegenden Bedürfnisse, einschließlich des ewigen Lebens, sichert.
- Der Text diskutiert den Radikalismus Jesu, der Großzügigkeit fördert und vor der Versuchung warnt, materielle Besitztümer anzuhäufen.
- Es wird betont, dass wir nicht alles, was wir erhalten, behalten können; stattdessen sollten wir unsere Gaben zu Gottes Ehre teilen.
Jézus Krisztus kenyérszaporításának csodája életünknek egy nagyon fontos részére világít rá a János írása szerinti evangélium 6. részének elején. (János 6,12) Ez pedig a felesleg vagy a maradék problémája. Az Úr ötezer embert lakat jól és 12 tele kosár maradékot szedet fel. A Károli-fordítás maradékot fordít, amíg az Újfordításban feleslegrôl van szó. Az eredeti szövegben annak az igének a melléknévi igeneve szerepel, amelynek alapjelentése meggazdagodásra és bôvölködésre utal. A kenyérszaporítás csodájának egyik üzenete ugyanis az, hogy Isten bennünket bôségesen ellát mindennel, úgyhogy mindig fölösleg is marad. Gyorsan hozzá lehet tenni, hogy a legnagyobb adomány, amit kapunk maga a Fiú, aki életét adta értünk a kereszten és feltámadt, hogy a bûneinktôl megszabadítva üdvösségre vezessen minket. Ha tehát oda is adnánk mindenünket, amink van, akkor is megmaradna mindenünk, amire igazán szükségünk van, mert az örök élet lett az osztályrészünk.
Ezzel magyarázható az Úr radikalizmusa, amely fôként a Hegyi Beszédben fogalmazódik meg vagy a gazdag ifjúnak adott válaszában: “Add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben!” (Lukács 18,22) A maradéknak vagy a fölöslegnek kettôs értelme van. Jelentheti ugyanis azt, amit nem sikerül felhasználni vagy elfogyasztani, vagy pedig azt, amit sikerült megtartani, azaz nem pocsékoltuk el. A jóléti társadalomban nagy kísértés van arra nézve, hogy az ember mindent magáévá tegyen, még azt is, amire éppen nincs szüksége, tartalékolja a késôbbiekre. Isten Igéje arra figyelmeztet bennünket, hogy nem tarthatunk meg mindent, amit kaptunk. Annak egy részét tovább kell adni vagy fel kell használni Isten dicsôségére. Még szélsôségesebben úgy is fogalmazhatnánk, hogy semmi nem a mienk. Mindent csak kölcsön kaptunk, amivel késôbb elszámolással tartozunk. Így tekintsünk tehát midenre, amink van!
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. november 24., Manhattan
